FATIMA 100 (1917 –2017)
Felkészülés a 100. évfordulóra
Lourdesi Miasszonyunk
A jelenések története:
A
lourdes-i eseményekben nem csupán egy
Mária-kegyhely létrejöttét, nem csupán a bűnbánatra, az imára, a
rózsafüzér imádságra való buzdítást kell látnunk. Még csak nem is egy
zarándokhelyet, ahol betegek gyógyulhatnak meg. Sokkal
fontosabb itt is
a lélektani, pedagógiai szándék kifejeződése. A Szent Szűz hívja övéit
(egyelőre csak zarándoklatra). A zarándokok pedig magukkal viszik
az emberszerető Boldogasszony áldásos tevékenységének hírét. Nagyban
segíti ezt a fejlődő közlekedés, a tömegkommunikáció, a kezdődő
globalizáció. A lourdes-i szobrok és barlangok, valamint a
könyvek által a
Szent Szűz gondoskodó jósága (gyógyítás,
imameghallgatás),
egyrészt átmegy a köztudatba, másrészt pedig igen előnyösen
befolyásolja a népi vallásosságot. Az emberek számára világszerte
természetessé válik, hogy minden lelki-testi bajukban égi anyánk hatalmas
segítőnk és közbenjárónk, a bűnbánatra és az imádságra való felhívás
pedig előrevetíti az engesztelés gondolatát. A katolikus világ számára a franciaországi
Lourdes neve igen ismerősen
hangzik. A Mária-kegyhelyek sorában a legjelentősebbek között tartjuk
nyilván. Lourdes a festői Pireneusok között, a Gave
patak mentén húzódik meg, közvetlenül
a francia-spanyol határ mentén, közel a Földközi tengerhez. A
világhírű kegyhely a jelenések előtt alig ismert, nyomorúságos
település volt. Az események Lourdes-ban is váratlanul
kezdődtek. Három gyermek, Bernadette és Maria
Soubirous, a helyi szegény molnár leányai és Janka Abadie 1858.
február 11-én fát szedegetett a Massabielle szikla környékén. A
gyermekek a malompatakon is átgázoltak. A 14 éves, beteges Bernadett
azonban elmaradt társaitól, hogy lehúzza cipőjét és harisnyáját. E
művelet közben váratlan és erős szélzúgásra lett figyelmes. Amint
felnézett, a patak túlsó oldalán egy sziklahasadékban a Szent Szüzet
pillantotta meg.
A jelenés asszonya természetfölötti fénytől
övezve, gyönyörű fehér ruhában tűnt
fel. Sarutlan lábait, amelyek egy vadrózsabokor ágait érintették,
egy-egy aranyrózsa díszítette, derekát pedig kék öv fonta körül.
Fejéről dús fátyol hullott alá. A Szűz imádságra kulcsolt keze hófehér
rózsafüzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe. Bernadett
ijedtében rózsafüzére után kapott, de félelmében még keresztet sem
tudott vetni. A Hölgy ekkor bátorítólag rámosolygott a gyermekre,
lassan, méltóságteljesen keresztet vetett, de nem szólt semmit. Bernadett
mindenben követte a Szent Szüzet. Ő is keresztet vetett, majd
pedig térden állva imádkozni kezdte a rózsafüzért. Amikor befejezte, Jézus
anyja intett Bernadettnek, hogy menjen közelebb, de ő nem merte
megközelíteni. Erre a jelenés eltűnt. A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal
jelent meg Bernadettnek. A Szent Szűz a
harmadik jelenés napján (febr. 18.) szólt először Bernadetthez,
amikor is a látnok gyermek arra kérte: írja fel a nevét a magával hozott
papirosra. Amit ő mondani akar -- válaszolta a Szűzanya --, azt
nem szükséges leírnia. Kéri azonban, hogy az elkövetkező két
héten keresztül mindennap jöjjön el a jelenés helyére. Megígérte
Bernadettnek, boldoggá teszi, de csak a túlvilágon. Kifejezte
óhajtását, hogy sok embert kíván látni a jelenés helyszínén. Február 25-én
(kilencedik jelenés) már háromszázötvenen jöttek el a barlanghoz. A jelenés híre gyorsan terjedt, és a
legkülönfélébb
állásfoglalásra
késztette az embereket. Bernadett számára a ,,látnoki szerep''
kálváriát jelentett. A látnok egyaránt céltáblája lett a hívőknek, a
túlzóknak, a kíváncsiskodóknak, az okoskodóknak, a
gúnyolódóknak és
az ellenségeskedőknek. Emiatt a gyermeknek sokat kellett
szenvednie. Mária azonban igazolta a látnokot. Február 25-én a Szent Szűz felszólítja
Bernadettet: ,,Igyál és
mosdjál meg a
forrásból és egyél a füvekből, melyek ott teremnek.''Mivel a gyermek
semmit nem látott, ezért a malompatakhoz sietett, de a,,szép hölgy''
megállította: ,,Ne menj oda! Én neked nem azt
parancsoltam,
hogy a Gave folyamból igyál, hanem inkább ebből a forrásból
meríts.'' A Boldogasszony e szavak után a barlang egyik száraz szögletére
mutatott, ahol néhány csomó fű is árválkodott. A gyermek a jelzett
helyre ment, s ott kézzel kaparni kezdte a földet, amely egyre
nedvesebb lett, s lassan vékony sugárban víz kezdett folyni. Bernadett
a negyedik próbálkozásra legyőzte undorát, s ivott a sáros vízből, meg
is mosakodott benne, s evett a fűből is. A jelenlévők, akik
csak a gyerek mozgását látták, kiábrándítónak találták a jelenetet,
sőt voltak, akik bolondnak tartották a kislányt. A kérdésre, hogy
miért tette, Bernadett ezt válaszolta: a bűnösökért. Március 2-án a Szent Szűz kérést
fogalmazott meg: ,,Menjen, mondja meg a
papoknak, hogy jöjjenek ide, és építsenek itt kápolnát.'' Bernadett azonnal
a plébánoshoz sietett, hogy továbbítsa a kérést.
Dominique
Peyramale plébános kész volt mindenre, de bizonyosságot akart. Érdeklődött
a jelenés asszonyának neve után, de azt Bernadett bizony nem tudta
megmondani. A lelkipásztor ezért jelet kért. Arra biztatta
Bernadettet, kérje meg a hölgyet, hogy virágozzék ki a lábait érintő
vadrózsabokor, akkor felépül a kápolna. A következő találkozás alkalmával a Szűz
csupán mosolygott a kérésen, majd egy újabb titkot adott Bernadettnek
személyével kapcsolatban, s csupán ennyit mondott:
,,bűnbánat,
bűnbánat, bűnbánat.'' A forrás vize lassan elhagyta a barlangot.
Ez többeket
megrendített,
mások azonnal magyarázatot kerestek, voltak, akik értetlenül
fogadták. A víz pedig egyre bőségesebben tört elő a mélyből. Néhány
nap múlva letisztult, és állandósult a hozama. Mérések szerint a
lourdes-i vízforrás a jelenések idején percenként 85, óránként 5100,
naponként pedig 122.400 liter vizet adott. Lourdes-ban az első csodálatos gyógyulások
már a jelenés
napjaiban
bekövetkeztek. Ennek ellenére hadjárat indult mind Bernadett, mind
pedig a forrás ellen. Rendőrségi eljárások, a barlang betömése,
korlátok felállítása, tiltások stb. következtek. A lourdes-i
barlang körül
kialakult zavaros helyzetet csak legfelsőbb utasításra sikerült
megszüntetni.
A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és
gyógyít. A víz összetételét már
sokszor megvizsgálták. Az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz.
Az elmúlt jó 130 év alatt Lourdes-ban 6-7 ezer ember
gyógyult meg.
Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül
alig 60-at ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-4 millió
zarándok és sok százezer beteg keresi fel, akiknek ellátásáról
ingyen gondoskodnak. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő
Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A lourdes-i
gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének. Amint jeleztük, Bernadett Soubirous sem
kerülte el a látnokok
belülről gyönyörű,
de a világ szemében ugyancsak sanyarú sorsát. Kétségbe vonták
elméjének épségét, csalással vádolták, letartóztatták, kicsúfolták,
fenyegették stb. Bernadett és családja is sokat
szenvedett az
emberek értetlen és nemegyszer rosszindulatú viselkedésétől. A
látnok fél plébánosától is, akit kétségek gyötörnek. Peyramale
plébános stílusában nem tagadja meg korát. Jó szándékú bár,
szeretné tudni az
igazságot, de kemény a gyerekhez. Néha úgy tűnik, hogy minden égi és földi
segítség magára hagyja Bernadettet egy
időre. A zavart és a feszültséget fokozza, hogy a plébános március
2-i kérése a jelekre vonatkozóan nem teljesül. Nem virágzik ki a
vadrózsabokor. Egészen más történik. A látnok térden csúszkál, majd
füvet eszik, sáros vízben mosakszik, abból iszik stb. A
sok száz
csodaváró pedig megmosolyogja. A forrás és az első gyógyulások nem győzik
meg az emberek jó részét. A
plébánost sem. Egyértelmű jelre vár. Az 1858. március 25-i jelenés
alkalmával erre is sor kerül. A szép hölgy a gyermek megismételt
kérdésére megmondja végre a nevét: ,,Én vagyok a Szeplőtelen
Fogantatás.'' Bernadett, amennyire csak tud, futva teszi
meg az utat a
plébániáig s
magában ismételgeti a hölgy nevét, nehogy elfeledje, hiszen fogalma
sincs arról, mit is jelentenek a szavak. Amikor az asztmás gyermek a
plébániához érkezik, s kinyitja a kaput, éppen
szembe találja
magát az udvaron sétáló plébánossal. Lihegve, szinte fuldokolva csak
ennyit tud mondani: ,,Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.''
René Laurentin ezt írja a jelenetről: ,,Peyramale
meginog az ütés
alatt''. Megkapta tehát a jelet. Lépnie kell az ügyben. A hölgy neve
mindenkit megdöbbentett. Azt is alig tudták néhányan, hogy IX. Piusz
pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én hirdette ki a szeplőtelen
fogantatás dogmáját. Az utolsó jelenés a barlang előtt április
7-én történt. Mária búcsúlátogatására
pedig július 16-án került sor. A lourdes-i jelenések és üzenetek
lényege röviden így foglalható össze: A Szent Szűz azt kérte, hogy emeljenek
kápolnát a jelenés helyén, és vezessenek oda
zarándoklatokat. A Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra, és
biztatott a bűnösök megtéréséért végzett imára. Ezek a szavak az
engesztelésre szólítanak fel, bár az ,,engesztelés'' szó először Fatimában
hangzik el Mária ajkáról. Végül pedig a Szent Szűz az események
hiteléül gyógyító forrást fakasztott a
jelenés barlangjában. Úgy tűnik, a nagy nyitány (Csodás Érem) és a
prófétai prognózis (La Salette) után az Egyház Anyja Lourdes-ban a
csodák mint jelek által az egész világ előtt rendkívül komoly nyomatékot
ad munkájának és felhívásainak.
A lourdes-i jelenések történetében sokan
játszottak szomorú szerepet. IX.
Piusz pápának kellett közbelépni, aki 1869. szept. 4-én kelt levelében
igyekszik véget vetni a megnyilvánuló rosszindulatnak: ,,Az emberi
gonoszságnak az isteni irgalmasság ellen intézett harca szükségképpen
arra szolgál, hogy a csodálatos események valódisága és igaz volta annál
világosabban kitűnjék.'' Ezt a pápai nyilatkozatot érdemes
mindannyiunknak megfontolni. Lourdes, és a rendkívüli gyógyulások
áldásos hatása a hitéletben ma is érvényesül,
és felmérhetetlen kegyelmek forrása. Lourdes
szelleme végső
soron a lelket kívánja gyógyítani. Ez esetenként egészen
rendkívüli eredményeket szül. Mindössze Henri Lassare, Franz Werfel és Alexis
Carrel nevét említjük, akik könyvben is elmondják élményüket és
Lourdes történetét. Érdemes újra visszagondolni La Salette titkára,
amit 1858-ban volt szabad nyilvánosságra hozni. Ha megfelelő
körültekintéssel sor kerül erre (csak 1879-ben jelent meg, s igen ellenségesen
fogadták), a két esemény üzenete kölcsönösen erősíti egymást, s a
világban sokkal mélyebb nyomokat hagy. Bernadett Soubirous a történések után
hamarosan apácanövendék lett Neversben.
13 évig volt szerzetes. A szerzetben az egyébként visszavonulásra
vágyó lourdes-i látnok igen sokat szenvedett a látogatóktól, a
kíváncsiskodóktól. Bernadett nem számíthatott földi boldogságra. Neki
tanúságot kellett tennie ország-világ előtt a lourdes-i
eseményekről, és nagyon nehéz szenvedéssel kellett befejeznie
életét. A megaláztatás és a súlyos testi szenvedések élete végéig
elkísérték. 1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező
haláláig ágyban fekszik. Szenvedéseinek mértékére jellemző Cros atya
megjegyzése: ,,Szenvedéseiben összezsugorodott... Semmivé lett.'' Bernadett
is utal fájdalmainak nagyságára: ,,Amikor az ember
kínlódik,
szüksége van rá, hogy egyedül legyen.'' Nővértársai biztatták:
imádkozzon gyógyulásáért. Lourdes látnoka ezt soha nem tette. Inkább erőt
és kitartást kért a szenvedéshez. Bernadett 1844. január 7-én született
Bolyban, és 1879. április 16-án halt meg
Neversben. Holttestét 1925. aug. 5-én, boldoggá avatásának évében
exhumálták. Bernadett mellkeresztjét 46 év alatt a rozsda
megemésztette, de holttestét épségben találták. A lourdes-i látnokot 1933.
dec. 8-án XI. Piusz pápa avatta szentté. Bernadett Soubirous
holtteste a nevers-i kolostorkápolnában látható. Aranyozott
kristály-koporsóban
várja a feltámadást. A lourdes-i események is azt példázzák,
hogy a Szent Szűz örök boldogságunk
érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti
valóságot. A Boldogasszony a Csodás Érem átadása és La Salette után
Lourdes-ban bűnbánatra és zarándoklatra hívja az egész világot, hogy
megerősödjenek, s üzenete ily módon eljusson a föld végső határáig.
Az Egyház 1993-tól az első lourdes-i
jelenés napján, február 11-én ünnepli a
Betegek Világnapját.